2008. április 19., szombat

» Lightspeed Champion @ Melkweg

08-04-19 21:59 | röviden | indie | 0 komment | katt, ha bejön

hát röviden, ez az ember élőben még zseniálisabb, mint lemezen. nekem hamar nagy kedvencem lett az év elején megjelent Falling Off the Lavender Bridge, ezért rögtön megmozdult bennem valami látva, hogy emberünk Melkweg-es koncerje már lassan három hete fennt van a Fabchannel-en. mivel más dolgom úgy sincs gondoltam (évfolyamdolgozatévfolyamdolgozat..), ezért neki is ültem az alig több mint 1 órás koncertnek. és nagyon megérte.

emberünk bele is vág a közepébe, egy új dallal, de a már megszokott hangzással. a közönség nem túl aktív, de ahogy sorra jönnek az ismertebb számok úgy erősödik a hangulat is. a főszereplő természetesen Devonte Hynes, de nem mellékes, hogy remek társakat választott a turnéra. neveket nem említek, aki kíváncsi az a wikin megtalálja ki hol játszik/játszott korábban. viszont ki kell emelni, hogy milyen üdítő látvány a dobos hölgy, aki még háttérvokálozni is be-beszáll. na de vissza Hynes-hez, akin végig látszik mennyire élvezi új projectét. hol gitárt vesz a kezébe, vagy a zongorához ül le, a végén még a dobok mögött is feltűnik, minden pillanatban ott van a színpadon és összefogja a produkciót.

azt a produkciót, ami egy pillanatra sem válik unalmassá, köszönhetően az olyan apró pluszoknak, mint például egy mini Star Wars tribute. igenigen. Hynes igazi fanatikus SW rajongó, ezt szimbolizálja már a gitárján lévő matrica is, de a közönséggel is elviccelődik, hogy ő bármikor vevő egy SW mozira, csak szóljanak neki. és amikor a banda váratlanul belecsap a SW főtéma dallamaiba, na az ilyen pillanatokat értékelem én egy koncerten. érdemes meghallgatni. vagy épp a zárószámot, amit Hynes csak egyszerűen úgy konferál fel, hogy egy feldolgozás egy remek bandától. ehem. és tényleg. The Stroke - Heart In a Cage. csak így levezetésnek. sajnálom, hogy Ligtspeed Champion koncert sem lesz egyhamar nálunk. sztem.

2008. április 14., hétfő

» ez van most

08-04-14 22:12 | csak-csak | indie | 0 komment | katt, ha bejön

ha vki megkérdezné, akkor azt mondanám, ez van most:

Patrick Wolf - Tristan

nos az a helyzet, hogy továbbra sincs ~~kedvem~~ időm folytatni a blogolást, legalábbis nem abban a formában, ahogy elkezdtem, elképzeltem anno. persze néha hirtelen felindulásból kedvem támad elkövetni néhány postot, de általában azok is csak részben köthetőek aktuális zenéhez, és sokkal inkább személyes élményeimhez, érzéseimhez. talán ezért is van rá esély, hogy az indieanajones átalakul egyfajta zene-ego bloggá. ez a látogatottság alapján persze senkit nem érint rajtam kívűl, de a történelmi hűség megkívánja a változás dokumentálását. szóval tessék. megtörtént.

és ha már Patrick Wolf. zseniálias ez az ember, a wiki szerint 16 hangszeren játszik, többek között. én örülnék, ha megtanulnék rendes gitározni végre. persze nem véletlen hallgatok jogot ahelyett, hogy zeneiskolába járnék. ehh.

ha vki megkérdezné, akkor azt mondanám, ez van most:

Patrick Wolf - The Libertine

2008. március 20., csütörtök

» jönjönjön

08-03-20 12:49 | röviden | indie | 0 komment | katt, ha bejön

máris megtöröm a csendet. történt tegnap, hogy a neten böngészve egy véletlen folytán tudatosult bennem, hogy április 28-án jön az előző év egyik legnagyobb slágerét szállító Cajun Dance Party első lemeze. a hír valószínűleg csak nekem új, nem is értem hogyan kerülte el a figyelmemet eddig, de így legalább már csak alig egy hónap a megjelenés. sőt, állítólag még idén kijönnek egy második albummal is, ami nem meglepő látva, hogy a debütlemezre csak 9 szám kerül. köztük már sok ismert, mint a The Next Untouchable, The Race, vagy az Amylase. a producer pedig Bernard Butler, igen, igen. nálam már látatlanban veszélyben a Vampire Weekend idei legjobb album helyezése (igazából csak második legjobb, az elsőről majd külön post hamarosan, kissé megkésve).

"döneksztántáccs...döneksztántáccs...döneksztántáccsöböl"

és ha 100szor meghallgattad az előző számot, akkor repetának itt egy szám még mindig tavalyról:

"Amylase"

és végül a banda myspace oldalán (katt a képre) meghallgathatod az új kislemez szintén zseniális dalát a The Race-t. enjoy it.

2008. március 18., kedd

» szüneteléséspont

08-03-18 20:00 | közérdekű | indie | 0 komment | katt, ha bejön

Kedves olvasó! he-he, na persze. formalitások helyett álljon itt a lényeg. nem túl népes számú látogatómnak nyilván feltűnt, hogy kb. 2 hónapja nem született új bejegyzés. ennek prózai oka, hogy nincs időm, ugyanis ZH hegyek és egy évfolyamdolgozat megírásának súlya nehezedik rám, emelett heti 2 napom elmegy bulizással (és ugyanannyi a másnaposság gyötrelmeivel), szóval van dolog bőven.

ennek ellenére senkise dőljön a késébe, még van remény. amint utolérem magam egyetemi és egyéb teendőimmel elindul a post-özön. nos igen, majd egyszer.

2008. január 8., kedd

» nem áll össze a Kinks

08-01-08 20:54 | röviden | indie | 0 komment | katt, ha bejön

sok helyen lehetett olvasni az utóbbi egy-két hétben az egykori Kinks frontember Ray Davies nyilatkozatát miszerint 2008-ban válogatáslemezzel jelentkeznek, és egy esetleges turnét sem tart kizártnak annak ellenére, hogy a tagok nincsenek a legjobb állapotban. Dave Davies gitáros 2004-ben szélütést kapott, Pete Quaife basszeros pedig vesebeteg.

„Pete-tel egy hónapja beszéltem, és nagyon szívesen dolgozna újra velem. Dave egyre jobban van, Mick pedig azóta is zenél. Érdekes lenne újra összeállni, hogy megnézzük, mi sül ki belőle!” – nyilatkozta az énekes.

nos a bizakodás úgy néz ki alaptalan volt. Dave Davies, Ray testvére és a banda korábbi tagja a következőt nyilatkozta ma az NME-nek: "Hogy őszinte legyek, Ray-jel mégcsak nem is beszéltünk az elmúlt 6 hónapban. Nem tervezünk turnét, mégcsak szóba sem került ilyen. Jelenleg a szólókarrieremre koncentrálok, ez minden amivel pillanatnyilag foglalkozok."

pedig jó lett volna hallani, hogyan szól pár évtized után a You Really Got Me. egykoron így:

The Kinks - You Really Got Me

2008. január 3., csütörtök

» basszus, de nem úgy

08-01-03 17:20 | röviden | indie | 0 komment | katt, ha bejön

végy három legendás brit együttest és annak három legendás basszgitárosát, majd csinálj belőlük zenekart. kb ezzel a felállással büszkélkedhet a Freebass, melynek tagjai nem kisebb nevek, mint Andy Rourke (The Smiths), Peter Hook (Joy Divison, majd New Order) és Mani (The Stone Roses, majd Primal Scream). a banda alapításának ötlete egy éjszakai italozás során született meg 2004 környékén, azonban az igazi bemutkozás azóta is várat magára. az ok igazán egyszerű, a három gitárhero a mai napig nem talált megfelelő énekest, pedig már régen összegyűlt akár egy albumra is elgendő kész számuk, de nem volt aki felénekelje azokat. pletykákat persze lehetett hallani az esetleges jelöltekről, sőt Tim Burgess-sel (The Charlatans) és Bobby Gillespi-vel (Primal Scream) néhány dalt is rögzítettek a készülő albumhoz, de közönség előtti fellépésre, kvázi premierre nem került sor.

a következő hónapban viszont végre itt az első koncert, méghozzá február 23-án Manchester-ben. és hogy végül ki fog a három tag előtt/mögött énekelni? nos Liam Gallagher és Ian Brown, a manchesteri színtér két fenegyereke. karakteresebb hangokat nehéz lett volna találni, a ritmusszekciót nem kell méltatni, a kérdés már csak az, hogy milyen lesz az összhatás.

2007. december 24., hétfő

» summa summarum

07-12-24 15:49 | album | indie | 0 komment | katt, ha bejön

hol is kezdjem idei utolsó bejegyzésem. talán ott, hogy számomra ez az első alkalom, amikor év végi összegzésfélét készítek, hiszen kb. 1,5 éve fertőződtem meg végleg az indie-nek nevezett vírussal. tudom sokan nem szeretik ezt a kifejezést és nem szeretném, ha valaki csupán ez alapján vonna le következtetéseket a zenei ízlésemre vonatkozóan. persze tény, és aki néha olvasta a blogot az már tudhatja, hogy elsősorban az angol gitárzene fanatikusa vagyok. és vállalom, hogy az unalmasnak és egyhangúnak tartott angol színtér fiatal zenekarai nekem bizony a kedvenceim. ez tükröződik az idei top10 listámból is, amit lentebb olvashattok. ugyanakkor az hogy indie-t hallgatok, nem jelenti azt, hogy ne szeretném a Led Zeppelin-t, a Joy Division-t, vagy épp Bob Dylan-t. lehetne vitatkozni műfaji megnevezésekről és besorolásokról, de kár lenne időt pazarolni rá. jöjjön tehát INDIEana Jones, vagyis szerény személyem 10 kedvence 2007-ből.

10. Klaxons - Myths of the near future

a brit nu-raverek, vagy ki a f*szt érdekel, hogy micsodák körül nagy volt az idei hype, de nem véletlen. remek kis albumot hoztak össze, amelynek dalai kezdetben idegesítőek, majd egyszer csak a füledbe másznak és azon kapod magad, hogy a Golden Skans-t várod a party közepén. igazi tánckellék az ifjúság körében.

9. Editors - An end has a start

alapvetően az Interpol kistestvére, de második albumukkal végleg kiléptek az árnyékból. ami az előnye, ugyanaz a hátránya is. sokkal egyértelműbbek, már-már popposabbak a dalok, mint az Interpol esetében, ugyanakkor emiatt hamarabb elmúlik a varázs is. na de soha rosszabbat tőlük.

8. The Enemy - We'll live and die in these towns

a három angol srác igazán pörgős debütalbummal jelentkezett a nyáron. gyors, énekelhető és okos, 3 perc körüli dalok, amelyek egyszerűségükkel és lendületükkel elhitetik, hogy akár te is játszhatnád őket. de az érdem persze az övék.

7. Jack Penate - Matinee

a 23 éves londoni énekes-dalszerző fenegyerek energetikus koncerjeinek köszönhetően gyorsan vált a szigetország kedvencévé, ahogy az ott lenni szokott. ez az energia ott figyel az album minden egyes dalában is. engem nem volt nehéz meggyőzni, hisz jobb pillanataiban már-már személyes kedvencemet idézi (ha nem tudod ki az, akkor az első helyezet alapján kitalálhatod).

6. Kaiser Chiefs - Yours truly, angry mob

Ricky Wilson-ék második albumát egyértelmű visszalépésként értékelte mindenki a debütlemezhez képest. nem vitatkozom, tény hogy nem olyan erős, de a régi matekórákat felelevenítve és inkább azt mondanám kisebb-egyenlő, tudod kacsacsőrrel meg minden. mert ne húzzuk már le azt a lemezt, amelyen az év egyik slágere a Ruby a nyitószám és remek szórakozást nyújt a záró Boxing Champ éteri csodájáig.

5. Interpol - Our love to admire

ami az Editors kicsiben, az az Interpol nagyban. az Antics-sal elérték a csúcsot, az Our love to admire-ral már csak szinten tartanak. teszik ezt a legnagyobb profizmussal persze és folytatva Joy Division-i hagyományokat. elég meghallgatni a Pioneer to the falls epikus nyitányát, vagy az első kislemezt slágert a Heinrich Maneuver-t és meg leszel győzve.

4 . The View - Hats off to the buskers

az idei év egyik nagy kedvence számomra. amikor tavasszal rátaláltam az albumra hetekig csak ez szólt fülemben és kb. mosolyogva és fejrázva sétáltam a városban, mint egy hülyegyerek. de a View lendületes punk-rockjára lehetetlen egy helyben maradni. a néha már ska hatásokkal dolgozó négyes igazi táncos-gitáros albumot hozott össze. nem véletlenül tetszettek meg Pete Doherty-nek és kérte fel őket a Babyshambles előzenekarának anno.

3. Arctic Monkeys - Favourite Worst Nightmare

a stereogum poénkodott nemrég, hogy a szigetországban az angolszász precedensrendszer sajátosságai miatt az éppen aktuális Arctic Monkeys albumnak mindenképp ott kell lenni az évvégi listák Top5-ben, ami egy nem angol embernek érthetetlen. nos, azért annyira talán még sem. Alex Turnerék a debütlemezükkel szószerint mindent vittek, és a második lemezzel sem hibáztak. ha a legjobb számot kellene megneveznem, akkor felsorolnám sorban az összeset. számomra az idei év egyik etalonja.

2. The Shins- Wincing the night away

a tökéletes pop-album. oké, persze ezt nem lehet így kijelenteni, de az utóbbi évek egyik legszebbje az biztos. állítólag ez Mercerék leggyengébb albuma, az utóbbi három közül, szerintem viszont a legerősebb. részletezni nem tudom, egyszerűen vmi túlvilági szépség hallatszik át mindegyik dalból.

1. Babyshambles - Shooter's Nation

ha megkéne neveznem a zenekart, amely a 2000-es évek gitárőrületéből a legnagyobb hatással volt rám, akkor két nevet mondanék. The Strokes és The Libertines. előbbi szerencsére még aktív, bár első albumukat egyszer sem tudták überelni, utóbbi történetét pedig mindenki ismerei. de vmi csoda folytán Pete Doherty nem tűnt el a süllyesztőben, hanem a két libertine lemez között megalapította a Babyshamblessel végre bizonyított. azt, hogy zseniális dalszerző, karizmatikus frontember és igenis lesz helye a zenetörténetben. személyes elfogultságom határtalan, így nem folytatom a sort és albumot sem elemezném. egyszerűen kijelentem, nekem ez volt az év lemeze.

albumok, amelyek rendben voltak még: Kings of Leon, Maximo Park, Jamie T, The Pigeon Detectives, Wilco, The National, Arcade Fire

Boldog Karácsonyt és Rákendrollban Gazdag Újévet Kívánok, annak a napi átlag 10 embernek, aki olvas engem!
Köszi!

2007. december 20., csütörtök

» bréking nyúz

07-12-20 14:39 | röviden | indie | 0 komment | katt, ha bejön

szinte minden blogon olvasni összállítást karácsonyi dalokból. én is megtettem már ezt, igaz csak közvetve. nos a sorból a liverpooli Wombats sem akart kimaradni. új karácsonyi számukat most egy héten át elérhetővé tették a januári megjelenés előtt. ha érdekel kattints a banda myspace oldalára és hallgasd meg az Is this Xmas-t. egyébkén január 14-én jön ki az 'A Guid To Love, Loss And Desperation' című albumukról a harmadik single, amely a Kill The Director és a Let's Dance to Joy Divison után a Moving to New York lesz. ha szemfüles vagy a dalhoz készült videót már láthattad is a magyar MTV-n.

hazai Amber Smith rajongók figyelem. novemberben megjelent a banda kislemeze, elkészült hozzá a klip is, most pedig újabb részlet lát napvilágot a februárban megjelenő várva várt új albumról az 'Introspective'-ről. exkluzív dal premier lesz a Radio Café-n, szombaton 19 óra környékén. természetesen a srácok is megszólalnak, és remélhetőleg elárulnak néhány érdekességet az új lemezről.

bejelentette a Kooks, hogy a 2008-as Isle of Wight fesztiválon közvetlenül a headliner Police után fog fellépni. remek, majd megnézem youtube-n, max. viszont sokkal fontosabb hír, hogy megvan az új lemez a 'Konk' megjelenési dátuma. a prominens nap április 14. kíváncsian várom, hogy a közel 2 millió példányban eladott és az angol albumlista második helyéig masírozó debütlemez után mire lesz képes a brightoni négyes.

a nemrég hazánkban is megfordult CSS közleményben kért elnézést a brightoni rajongóktól félbeszakadt koncertjük miatt. biztosak benne, hogy a közönség megérti miért vetettek véget a koncertnek, mikor vki a tömeg soraiból fejbe dobta Lovefoxxx-ot egy cipővel(!). frontlányukat nagyon megrázta az eset és egyszerűen képtelen volt tovább játszani. ugyanakkor a banda tudja, hogy ez nem ellenük szólt, csak egy renitens akarta felhívni magára így a figyelmet és elmondásuk szerint Brighton továbbra is ott van a három kedvenc angol városuk között. továbbá megnyugtatták a levéldömpinggel őket elárasztó rajongókat, hogy az eset ellenére továbbra is felfognak lépni városukban és ez nem hat ki a jövőre. hogy mik vannak.

februárban és márciusban Közép-Európában turnézik a britpop éra fekete lova, a Kula Shaker. az 1995 és 99 között aktív, leginkább pszichedelikus rock-ot játszó banda 2004-ben állt össze újra, majd 2007-ben megjelent harmadik, újraegyesülésük óta az első nagylemezük, a Strangefolk. nem mondom, hogy áttörő lett, de azért van néhány nagyon jó pillanata az albumnak. most pedig itt a turné, ahol természetesen az olyan régi nagy slágerek is felcsendülnek, mint a Tattva, vagy a Govinda. sajnos azonban hazánkat nem érintik, ami nem nagy meglepetés, viszont még az osztrákoknál sem játszanak, így a legközelebbi helyszín München. így jártunk. viszont ajánlom figyelmedbe a melkwegi koncertüket, amelyet a fabchannel-en tökéletes minőségben élvezhetsz.

2007. december 9., vasárnap

» 2007 Retrospektív

07-12-09 23:54 | röviden | indie | 0 komment | katt, ha bejön

lassan itt van a 2007-es esztendő vége, és ezzel az évösszegzés ideje is. az egyes zenemagazinok, blogok, kritikusok és egyéb zenei rajongók sorra közlik az idei év legjobb lemezeinek listáját. sok meglepetés persze nincs, eddig is sejteni lehetett, hogy kik lesznek ott az élmezőnyben, így nem meglepő az Arcade Fire, a Radiohead, a White Stripes, vagy épp a Kings Of Leon nevét olvasni a Top 10-ben. ami szembetűnő jelenség, hogy a nagyobb médiumoknál a nagynevű zenészek lemezei taroltak, míg a zenei bloggerek sokkal inkább a kevesebb hypot kapó, de annál nagyobb kritikai sikert elért albumokat részesítették előnyben. így például sokszor szerepel a legjobbak között a The National, Panda Bear, Wilco, The New Pornographers, The Hold Steady, vagy a Beirut lemeze.

ha szeretnél böngészni egy kicsit most megteheted. a két neves brit lap a Q és a Mojo listájában sok az átfedés, de érdemes végigolvasni. sztem mindenki talál olyan lemezt, amely kimaradt neki idén, de esetleg kedvet kap a pótláshoz. hajrá:

MOJO

50 Alasdair Roberts - The Amber Gatherers
49 Voice of the Seven Woods - Voice of the Seven Woods
48 Babyshambles - Shotter's Nation
47 Edwyn Collins - Home Again
46 Kevin Ayers - The Unfairground
45 Matthew Dear - Asa Breed
44 Les Savy Fav - Let's Stay Friends
43 Interpol - Our Love to Admire
42 Gravenhurst - The Western Lands
41 Amiina - Kurr
40 Yoko Ono - Yes, I'm a Witch
39 Battles - Mirrored
38 The Besnard Lakes - Are the Dark Horse
37 Edgar Jones and The Joneses - Gettin' a Little Help
36 Tinariwen - Aman Iman: Water Is Life
35 Bettye LaVette - The Scene of the Crime
34 Willy Mason - If the Ocean Gets Rough
33 Seasick Steve - Dog House Music
32 Panda Bear - Person Pitch
31 Gruff Rhys - Candylion
30 Thurston Moore - Trees Outside the Academy
29 Iron & Wine - The Shepherd's Dog
28 The Cinematic Orchestra - Ma Fleur
27 Linda Thompson - Versatile Heart
26 Pissed Jeans - Hope for Men
25 Joni Mitchell - Shine
24 Björk - Volta
23 Efterklang - Parades
22 Wilco - Sky Blue Sky
21 Neil Young - Chrome Dreams II
20 Nick Lowe - At My Age
19 Robert Plant & Alison Krauss - Raising Sand
18 Grinderman - Grinderman
17 Field Music - Tones of Town
16 Bright Eyes - Cassadaga
15 Andrew Bird - Armchair Apocrypha
14 The Shins - Wincing the Night Away
13 Rufus Wainwright - Release the Stars
12 The Hold Steady - Boys and Girls in America
11 Klaxons - Myths of the Near Future
10 Kings of Leon - Because of the Times
09 Robert Wyatt - Comicopera
08 PJ Harvey - White Chalk
07 The White Stripes - Icky Thump
06 The Good, The Bad & The Queen - The Good, The Bad & The Queen
05 LCD Soundsystem - Sound of Silver
04 Arctic Monkeys - Favourite Worst Nightmare
03 Bruce Springsteen - Magic
02 Arcade Fire - Neon Bible
01 Radiohead - In Rainbows

50 Stereophonics - Pull the Pin
49 Jamie T - Panic Prevention
48 Justice - †
47 Kate Nash - Made of Bricks
46 Sigur Ròs - Hvarf-Heim
45 Lucinda Williams - West
44 Gogol Bordello - Super Taranta!
43 Patrick Watson - Close to Paradise
42 The Enemy - We'll Live and Die in These Towns
41 Keren Ann - Keren Ann
40 Field Music - Tones of Town
39 Joni Mitchell - Shine
38 Fall Out Boy - Infinity on High
37 Robyn - Robyn
36 Common - Finding Forever
35 Hard-Fi - Once upon a Time in the West
34 M.I.A. - Kala
33 Neil Young - Chrome Dreams II
32 Klaxons - Myths of the Near Future
31 Soulsavers - It's Not How Far You Fall, It's the Way You Land
30 The National - Boxer
29 Roìsìn Murphy - Overpowered
28 The Decemberists - The Crane Wife
27 Ryan Adams - Easy Tiger
26 Beirut - The Flying Club Cup
25 Spoon - Ga Ga Ga Ga Ga
24 PJ Harvey - White Chalk
23 Bright Eyes - Cassadaga
22 The Coral - Roots & Echoes
21 Cold War Kids - Robbers & Cowards
20 The Rumble Strips - Girls and Weather
19 Björk - Volta
18 LCD Soundsystem - Sound of Silver
17 Rilo Kiley - Under the Blacklight
16 Manic Street Preachers - Send Away the Tigers
15 Interpol - Our Love to Admire
14 Cherry Ghost - Thirst for Romance
13 Kaiser Chiefs - Yours Truly, Angry Mob
12 Foo Fighters - Echoes, Silence, Patience & Grace
11 Modest Mouse - We Were Dead Before the Ship Even Sank
10 Rufus Wainwright - Release the Stars
09 The Hold Steady - Boys and Girls in America
08 The Shins - Wincing the Night Away
07 Kings of Leon - Because of the Times
06 Bruce Springsteen - Magic
05 The Good, The Bad & The Queen - The Good, The Bad & The Queen
04 Radiohead - In Rainbows
03 Arctic Monkeys - Favourite Worst Nightmare
02 The White Stripes - Icky Thump
01 Arcade Fire - Neon Bible

2007. december 5., szerda

» Michel Gondry Videography Part I.

07-12-05 17:52 | csak-csak | indie | 0 komment | katt, ha bejön

nem sok újat mondok azzal, hogy Michel Gondry a filmes újgeneráció egyik legtehetségesebb és leginnovatívabb rendezője. aki látta az Egy Makulátlan Elme Örök Ragyogása, vagy Az Álom Tudománya című remekműveket, az tudja miről beszélek, de elég akár megnézni a Be Kind Rewind előzetesét és máris rajongva fogod várni a filmet. persze Gondry közel sem filmezéssel kezdte az ipart, hanem reklámok és zenei videók rendezésével. méghozzá hatalmas sikerrel, híres Levi's reklámja még a Guinness rekordok könyvébe is bekerült, mint a legtöbb díjat elnyert TV reklám. de rendezett az Adidas-tól kezdve a Heineken-en át a BMW-ig rengeteg óriáscégnek. kreativitás, ötletek határok nélkül, valóság és "álomvilág" keveredése, technikai bravúrok tárháza. néhány szó, amelyek jellemzik Gondry munkáit. több, mint 70 klippet rendezett eddig, köztük egészen különleges darabokkal. ez a várhatóan többrészes (talán 3 vagy 4 lesz) sorozat a legismertebb, legbravúrosabb Gondry videókat fogja bemutatni, kevés kommentárral, hiszen a klippek magukért beszélnek, majd meglátod.

az első részben Gondry és a White Stripes közös munkái kerülnek terítékre. eredeti elképzelésem szerint egy Top10 összeállítást akartam csinálni, de rájöttem, hogy a 70-nél is több videóból lehetetlen csak 10-et kiválasztani. ráadásul Gondry eddig négyszer dolgozott a WS-sal és mind a négy klip annyira zseniális, hogy biztosan bekerült volna a Top10-be. ezért hát külön vettem ezt a 4 videót, így ennyivel több lehetőség lesz válogatni a maradékból a következő összeállításba.

Michel Gondry kapcsolata, amely azóta állandó kollaborációt jelent a White Stripes-sal, csupán egy véletlennek köszönhető. a 'Fell in love with a girl' című számhoz Jack White Mark Romanek-kel akart videót forgatni, aki korábban a Beck 'Devils Haircut'-ját is rendezte. csakhogy a kiadó tévesen Gondry szerződtette, mert úgy tudta(?) ő rendezte az említett klippet. viszont Gondry is rendezett korábban klippet a Becknek, méghozzá a 'Deadweight'-ot, amit Jack barátunk szintén kedvelt, így hát maradhatott Gondry a rendezői székben. szerencsére.

Fell in love with a girl (2002)

a stáb tagja rendesen kiélhették gyerekkori vágyaikat újra és újra, hiszen az egész klip egy Lego-animáció. jelenetről jelenetre építették a darabokat, hogy aztán a lejátszás során mozgó hatást keltsen az egész (heh...ha vki szakszerűbben kívánja megfogalmazni a technikát az megteheti kommentben). természetesen a White Stripes védjegyét jelentő piros, fehér és fekete színek dominálnak.

The White Stripes - Fell In Love Wiht A Girl

Dead leaves and the dirty ground (2002)

a sztori elég egyszerű, Jack és Meg visszatér a házuk "romjaihoz", ahol korábban egy igen durva házibuli zajlott. ahogy végigjárják a szobákat felevenednek a party pillanatai is. a különlegesség az, hogy a két jelenetet kvázi egymásra filmezték, így egyszerre látjuk a történetet. egyébként hasonló jellegű Paul McCartney 'Dance Tonight'-ja is, amit szintén Gondry rendezett.

The White Stripes - Dead Leaves And The Dirty Ground

The hardest button to button (2003)

szerintem nincs ember, aki ne látta volna ezt a klippet, de legalább a Simpson-os feldolgozását. a titka sokkal egyszerűbb, mint elsőre gondolnánk. egyszerűen arról van szó, hogy felveszik ahogy például Meg dobol, majd megállítják a kamerát, elpakolják az aktuális dobfelszerelést, Meg átül a következőre és ott kezd dobolni, és ez így tovább. majd a végén az egészet visszafele játszák le és láss csodát (itt is bele lehet kötni a leírásba, de úgysem érdekelsz). a helyszín egyébként Manhatten, Upper West Side.

The White Stripes - The Hardest Button To Button

The denial twist (2005)

zseniális klip, talán ez tükrözi a legjobban Gondry különleges látásmódját. ahogy a kamera körbe jár a stúdióban az embereket különböző alakokban látjuk. mint a tükörterem a kísértetkastélyban, hol kövér vagy, hol magas, hol törpe. a videó részben a dalszöveghez kapcsolódik. azt próbálja kifejezni, hogy az emberek véleményére mekkora hatással van az, hogy egy bizonyos információhoz milyen környezetben, milyen kontextusban jutnak hozzá. a talkshow jelenet műsörvezetője pedig Conan O'Brien, akinék korább a White Stripes is vendégeskedett, hogy lemezüket promótálják.